Neveld a szüleidet!

Tárgy: Neveld a szüleidet! Hétf. 11 Aug. 2008 - 0:29

Neveld a szüleidet! Neveld a szüleidet! 848971

Tárgy: Meditáció Kedd 12 Aug. 2008 - 5:43

Bocsáss meg, a szüleidnek!

v Képzeld el magad öt-hatéves kisgyermekként.
v Tekints mélyen a gyermek szemébe. Nézd, hogy sóvárog, vedd észre, ez a csöppség egyetlen dolgot szeretne tőled, és ez a szeretet.
v Nyújtsd felé hát a kezed, és öleld át a gyermeket.
v Tartsd őt féltő gonddal, gyengéden.
v Mondd el neki, mennyire szereted, mennyire aggódsz érte.
v Tekintsd csodálattal ezt a gyermeket és nyugtasd meg, mindenki követhet el hibát a tanulás során.
v Ígérd meg, hogy bármi történjék is, rád mindig számíthat.

v Most tedd olyan apróvá a képzeletbeli gyermeket, hogy elférjen a szívedben.
v Helyezd őt oda, így bármikor behunyod a szemed, láthatod ezt az arcocskát, amint felnéz rád, és nagyon szeretheted.

Most jelenítsd meg:

v Édesanyádat, mint négy-öt éves kislányt. Ijedt és szeretetre vágyik, de nincs kihez fordulnia!

v Lépj oda hozzá, öleld át, és mondd el neki, mennyire szereted, mennyire aggódsz érte.

v Tudasd vele, hogy bármi történjék is, te mindig mellette leszel!

v Ha már megnyugodott, és kezdi biztonságban érezni magát, tedd őt is akkorává, hogy elférjen a szívedben, és helyezd az előző gyermek mellé. Engedd, hogy ők ketten szeressék egymást nagyon.

Végül képzeld el édesapádat:

v Három-négy esztendős kisfiúként. Rémült és szeretet után rimánkodik.

v Könnyei egyre peregnek, mert nem tudja, kihez fordulhatna!

v Te már nagyon értesz a megriadt gyermekek vigasztalásához, ezért tárd ki a karod és szorítsd magadhoz a reszkető kisfiút.

v Nyugtasd Őt meg Dúdolj neki, Hadd érezze, mennyire szereted.

v Hadd érezze, hogy hozzád mindig bizalommal fordulhat!

v Ha már felszáradtak a könnyei, és a teste sem remeg, tedd őt is egészen kicsivé, pont akkorává, hogy elférjen a szívedben.

v Aztán helyezd őt is oda, hogy a három gyermek nagyon szerethesse egymást, és te is szeretheted mindhármójukat.

v Szívedben oly sok szeretet van, hogy a földkerekség minden baját orvosolhatnád!

S az a személy, akinek folyton szemrehányást teszel, egy hároméves gyermek.

Ami megtörtént az megtörtént, a múltnak ezzel vége!

Az én édesapámnak 3-4 éves kétségbeesett kisgyermekként nem volt kihez szaladnia,
Nem volt aki átölelje és megvígasztalja,
Megtanítsa arra, mi a szeretet is valójában!

A te édesanyádnak vagy édesapádnak volt kihez szaladnia?

„…Mindnyájan áldozatok áldozatai vagyunk, s Ők nem taníthattak meg bennünket olyasmire, amit maguk sem tudtak.
Ha az édesanyád, vagy az édesapád nem tudta, miként szeresse önmagát, hogy is taníthattak volna meg, hogy szeresd önmagadat.
Ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy úgy éljenek, miként azt tanulták.

S vannak olyan édesanyák és édesapák, akiknek volt kitől mindezt megtanulni, mégis rosszul szeretnek,.

Az évek multával, már felnőtt fejjel a következőt tehetjük:

„…Megértjük, hogy a múltnak egyszer és mindenkorra vége!
Most már nem változtathatunk rajta.
(Egyedül ezt a pillanatot élhetjük meg!)
De még most is módosíthatunk a róla alkotott képünkön.

Balgaság, azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott!

Engedjük el végre a múltat. Hagyjuk, hogy az emlékek csak emlékek legyenek.

Amint elvágtuk az érzelmi köteléket, szellemi képességünk teljes birtokában élvezhetjük a jelent, és tetszés szerint alakíthatjuk a jövőnket

Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is fogjuk találni azokat életünkben.

Amit magamról és az életről gondolok, bekövetkezik!
Amilyennek magamat és az életet látni szeretném valóra válik.

Ha bízunk képességeinkben, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, akkor életünkben minden sikerülni fog.

(José de Silva: Agykontroll)

Hiszen az élet minden pillanata apró csodákat tartogat!…”